A nap nyugodni tér,
leszáll a csendes éj.
Már búcsút mondunk.
A tölgy a bérc alatt
oly búsan bólogat,
mert el kell válnunk.

Míg jő a pirkadat,
és újra kél a nap,
én ébren várlak.
Ha zeng majd száz madár,
s a selymes pille száll,
hát újra látlak!

Szabóné Lovrek Eszter (2:14)

(2011)