A nap nyugodni tér, leszáll a csendes éj. Már búcsút mondunk. A tölgy a bérc alatt oly búsan bólogat, mert el kell válnunk. Míg jő a pirkadat, és újra kél a nap, én ébren várlak. Ha zeng majd száz madár, s a selymes pille száll, hát újra látlak!